Az utolsó kéz
A döntőben három játékos maradt, és az utolsó kör félórán át tartott. A teremben csend volt, csak a krupié halk hangja hallatszott. Amikor az utolsó lapot felfordították, a postás felállt, kezet nyújtott a másik játékosnak, és mindenki tapsolt. A taps hosszú volt, és a tükörben a terem minden vendége kétszer is látszott.
A név a lapon
A győztes beírta a nevét a korona talapzatán lévő keretes lapra, majd hosszan gondolkodott. A végén egy rövid mondatot is hozzáírt: „Ma este nem sietett senki.” A mondat azóta is a lap egyik kedvence, és a vendégek gyakran megállnak előtte, amikor a koronát nézik. Imre szerint ez a legjobb bizonyíték arra, hogy a verseny nem a győzelemről, hanem az estéről szól.
Mi maradt az estéből
Az estén semmi sem járt a győzelemért, és a korona is a párnán maradt. A zsetonok az asztalon maradtak, a név pedig a lapon. A vendégek azzal indultak haza, hogy jövő szombaton újra kezdődik minden: ugyanannyi zsetonnal, ugyanazon az asztalnál.