nyitjuk az ablakokat, a tükröt újra tisztára töröljük
Egy polgárház a Fő utcán
Hétköznap este fél hatkor a Fő utca 41. ablakaiban már égnek a lámpák, a kapu mellett pedig a vendégfogadó várja az érkezőket. Odabent a falakon régi fényképek, a parkettán a terített asztalok fénye, a háttérben pedig a tükörterem ajtaja látszik, amelyet csak vacsora után nyitunk ki.
Én, Vajda Emese, ezt a házat egy régi terménykereskedő családtól vettem át. A földszinten nagy ebédlő működött, az emeleten a család lakott, a tükörterem pedig, amelyben a bálokat tartották, évtizedekig üresen állt, a tükör előtt vászonnal. Amikor lehúztuk a vásznat, megértettem, hogy a terem nem vár másra, mint vendégekre.
Ma a ház kettős életet él. Elöl étterem működik, kiskunsági ételekkel, a hátsó, tükrös teremben pedig kaszinó: hét asztal, két rulett, két blackjack és három póker. Zsetonnal játszunk, amelynek az estén kívül nincs értéke, és minden a helyszínen zajlik. Tét nincs, nyeremény nincs, pénzről itt szó sem esik.
Szeretném, ha az Önök estéje is olyan lenne, mint egy jó vacsora: lassú, kellemes és emlékezetes. Ezért kérjük, ne siessenek. A konyha nyugodtan dolgozik, az osztók türelmesek, és a tükör is türelmesen várja, hogy kiderüljön, kik ülnek ma este a teremben.









